On:
In: Szépirodalom, Vers

Szeretem, ha ringó testem merül harmatos fűágyba, virágszirom fátyol hull ott álmom gyöngyös ablakára. Mint puha kalács omoljak Föld terített asztalára, lehessek szellőnek, fénynek, fürtös, foszlós lakomája. Víz, ha csobog, engem mosson tisztára, mint a messziség, madár pelyhe simogasson, értem ragyogjon fent az ég. Ha megszólal nyárfák lombja, húrjain ezüstTovább…