On:
In: Szépirodalom, Vers

Látom a kerítéseket, zárt ajtót, néptelen utcát, az elfordított fejeket. Járok minden nap Canossát. Magas hegyek körülöttem, én falak közé beszorultam. Szabadságért könyörögtem, de csak a rabságot kaptam. Most adok teli marékkal. Szétosztom utolsó kincsem. Szavam szál egy buborékkal, elpattan, ha megérintem. Valamiből lehet semmi? Lágy burokban él az idő.Tovább…