halhatatlanságról

Szállj! Szállj!, mondta a versének a költő, egy szeles márciusi estén, botorul, részegen, boldog-keservesen, mielőtt még kitagadta volna szegényt a nagy Összegyűjtött Versekből, ahol éretlen zsengéknek nincs helye. Száll csak! Szállj! De hova menjen, hova szálljon egy zsenge? Csavarog fel-alá, nem szálldos, csak botorkál. Igazoltatják. Előállítják. Levetkőztetik. Megmotozzák. A térdszalagjaitTovább…