On:
In: Szépirodalom, Vers

Alig moccanok a gyorsuló idő fuvallatában hagyom, hogy belém kapjon, és sodorjon, egészen a partig. Sós víz érinti a lábujjamat, simogat és visszahúzódik, érzem, nem ízlelem, látom, csak részletekben, túlnyúlik a horizonton. Ha akarná, az övé lennék, elvesznék benne egy életen át, nem kellene se levegő, se étel, se ital,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

bemélyedést hagyott bőrömön a fülbevalóm, mikor elaludtam a kiégett pázsiton az éjjel. én voltam a párna, s én voltam az ágy, amin ezernyi hangya nyert alkalmi menedéket. a földön heverő fél üveg bor őrzi a tegnap ízét, a megszakított pillanatot, amikor lehunytam a szemem te mellettem voltál, emlékszem, milyen érzésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Dukay Nagy Ádám emlékének Esti sörömet nem hagyom, legyen bármilyen alkalom, legyen ma fény vagy lejtmenet, kocsmába úgy is elmegyek. Esti sörömet nem hagyom, bennem béke és vad vadon, ahol vagyok, ott szeretet, korsók, kortyok és sok nyelet. Esti sörömet nem hagyom, ott állok végképp sarkamon, köröttem zsongás, emberek sTovább…