On:
In: Szépirodalom, Vers

Nem tudok úgy elmenni pince mellett, hogy ne juss eszembe, te dohszagú mélyek vitéze, patkányok arája, áradó salakban gyémántsziget. Nem tudok úgy fölmászni kupolába, templomtoronyba, hogy ne szimatoljam, hol van az Isten. Közben irigyellek: tudtad, hogy ő nincs. Tudtad, hogy ki nincs. Ha ritkán öltönyt-nyakkendőt veszek, nem hasonlítok rád, klasszikusTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Kollázs Márkus László verseiből mára kiderült múltam porlepte romjai fölött űz csúfos gúnyt velem kóbor lelkem éles hangját nem nyomja el semmi zaj talán a csönd sikoltozik fejemben gondolataimat sietve röpítem feléd neked írok hozzád kiáltok táncoslábú tavasz hajolj le hozzám hangtalanul hirtelen repíts fel egyre feljebb repíts a csillagokigTovább…