gondolatok egy vasárnapi ebédnél

Emlékszel, éppen ebédeltünk, mondtál valami újat, szépet, az újdonság-finomat kanalazni kezdtük, amikor a cetlire még ráférhetett: talán azt rebesgetted, hogy régen szívedbe egy leánykori jégcsap, mely percenként nőtt egy araszt, miként igazolta-hazudta a tavaszt, magad sem igazodtál el akkor, hiszen hangom már ismerted jól, s elmúlasztotta alkalmi didergésedet, amint buszrólTovább…