Sírunk veled, jó anyánk Gaia, könnyünk öledbe hullva gyönggyé lesz. Te fűzöd láncnak, asszonyok nyakukra illesztik, majd föléd térdelve imát mondanak a gyermekekért. Fekete ruhában várnak a percek, egy dalocska kóborol egymaga, fehér pihét bont a nyárfa, ejti zöldellő fű karjába, onnan öreg pad karfájára ülve nézi a világTovább…