On:
In: Szépirodalom, Vers

I. Angyal, aki száll a tó fölött, és nem kíséri hajának illata. Intésére huszár jegenyék tisztelegnek, ám hozzám nincs szava. Tihany felé húz el, délnyugatnak, nyomában az engedelmes alkony. Nyárról itt hagyott kutyák ugatnak, a szél kopott ködöt szór szét a parton. Az angyal messze jár már, s míg haját,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Felhúzott vállam fölött Ha túl szoros cipőm ledobnám -s egy utcasarkon otthagyom-, akár a kinőtt, szűk világot, mert rettentőn ég lábamon, akkor szép elandalodni, egy jó kuplén dalra fakadni, és táncra kérni fel magam, pörögni körbe, la-la-la, ringatózva ringatózni, kisszobából nagyszobába, a nagy tükör előtt megállva, elhinni, minden odavan, eldúdolomTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Zongorabillentyűk a Dunán – hullákon lebegő arpeggiók. Fénylik a fél, az egész a hiány. Lámpafüzér-őrök a parton. Hajnali hat van. Őszi sötét. Nem rezzennek a fények. Messzire vitte el őket a tél. A cipők fogható tények. Országhatáron, tengeren át ma is úszik a püffedt hulla. A holnapomat majd hogy’ veremTovább…