a vers felemel átjár a szíveken akár a belváros szűk sikátorán szalad lopódzva át valami félszeg ragyogás a villanásnyi fehér fényözönben legalább az árnyékból kiszökken és megpihen a délutáni csöndben mint kisgyermek a bársony anyaölben és elringat a szó a rím a szépség melege a lélekig hatol mint valami tündérTovább…