On:
In: Szépirodalom, Vers

Él itt egy nép, kimutathatatlan a láza, szíve töpped, rejtve számlál a pulzusa, múltját önkéntelen, rossz rongyként, szélbe rázta, jövőjét belelavírozta kátyuba. Önmagát naponta kétes ügyként felejti, szundikál benne aggott lelkiismeret, visszájára fordul vágya, nem tud szeretni, nyájként meghajtják, kik itt rendre intenek. Feje fölött kötöttek ellenére alkut, földje fogytán,Tovább…