Henry újra ücsörög a betonkocka ölén. Látóterében zörög egy mozgó képregény. Nagy darab pasasok látszanak rajta, osztják a pofonokat. Henry ellenben nem olyan fajta. Örül, hogy nem kap. Most változik a képvilág. Komor, tokás a fej. Narancs nyakkendő, lógó nadrág, ez nem lenne baj, de hej! A száját nyitja,Tovább…
Zongorabillentyűk a Dunán – hullákon lebegő arpeggiók. Fénylik a fél, az egész a hiány. Lámpafüzér-őrök a parton. Hajnali hat van. Őszi sötét. Nem rezzennek a fények. Messzire vitte el őket a tél. A cipők fogható tények. Országhatáron, tengeren át ma is úszik a püffedt hulla. A holnapomat majd hogy’ veremTovább…
Zalán Tibor versére Fél költő leszek, ha hazaértem, és fölveszem mackónadrágomat? És ha a fürdőben a nadrágot leveszem, vajon a fél költőből mennyi maradt? Ha nyakkendőt kötök, hivatalnok vagyok? Akkor is, ha verset gépel kezem, vagy ha a háztetőt nézem, amelyen a Nap ragyog? És mi vagyok akkor, amikor vétkezem?Tovább…
Rőt muskátli zöld ládában meszelt házfalon. Három szín. A képet tovább nem is árnyalom. Piros a vér, zöld a mező, fehér a halál. Ami a szívből kiveszett rég, vissza nem talál. Fehér felhők zöld föld fölött, vörös ég alatt. Vajon az öröklött vérből még hány csepp maradt? Őszi rózsa, vörösTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.