On:
In: Próza, Szépirodalom

Tizennyolc éves koromban elmentem újságkihordónak, hogy reggel kilenctől este kilencig a Széchényi Könyvtárban ülve olvashassak. Nem volt senkim, nem tartoztam senkihez, felelősséggel is csak magamnak, tehát kedvem szerint dönthettem. Ötszázötven forintot kerestem havonta és a Lenin krt. 98-ban 220 forintért volt albérleti szobám. A két lichthof közötti egykori cselédszobát nemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Csonka Ernő festőművésznek Ne igézz, ne babonázz, óriási szám a száz, s túl a lélegzeteken, nincsen hossza, vége sem. Hihetetlen mennyi év, hány kikötő, mennyi rév, s égig érő két kezed, maga volt az ecseted. Szíved, lelked egybe nőtt, tisztességed őszbe szőtt, száz esztendő súlya nyom, s ott ragyogsz aTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Alighogy rátettem a lábam a rét szélén kanyargó földútra és feltárultak előttem a hegyek metszően éles kontúrjai, valami mágnes vonzott az erdő felé. Az első lélegzet felszabadító erejét, bár hétszer, hetvenhétszer, hétszázhetvenhétszer átéltem már, semmiért nem adnám. Minden lépés, minden lélegzet közelebb visz Hozzá. Tudom. Egyik lábamat teszem a másikTovább…