Esik. Egyre vadabbul. Gubancos eső, felhők sűrű haja, szél fésűje tépi, szálba, csomóba repül, söpörnék borbélylányok pocsolyává záróra után, ám széjjelomol, kis szőke patak lesz, s szórakozottan iramlik. Látlak. Valahol morzsolod épp tizenegyedik ujjad, s szívod, szívod a filter-csontig, harangszó cukrozza a kávéd, födél alatt valahol, födél alatt mindig, mertTovább…

Útkereszteződésben vesztegelt velem a metrópótló busz, s én bő kilenc hónapnyi bezártság, önként vállalt karantén után először utaztam kicsikét messzebbre, csak át a városon, túl a kerületünk határain, de nekem már ez is kész kirándulásnak ígérkezett. Ott, a szemerkélő, kedélytelen esőben, a kiskörúton veszteglő buszon elmerengtem: én évtizedeken át mindigTovább…