On:
In: Szépirodalom, Vers

bordó fürtök versengenek a lugas alatt élvezik az őszi napsugarak aranyát míg bennük édesedik a nyelveket simogató gyönyör némán kapaszkodsz a látványba előtted filmként peregnek múltbéli szüretek mint távolba veszett illúziók mivel a jelen zászlói félárbócon árvák csak az emlékezés kilyuggatott fátylán szűrődik át meg át a megfogalmazhatatlan hiány teTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Július közepe volt. A hőség elviselhetetlenül ragasztotta egymáshoz a tolakodó testeket a villamoson. A kislány erősen fogta öccse kezét és rángatta fel a lépcsőn, amelyről kis híján lesodorta őket egy nyugdíjas néni, aki az egy szem ülőhely irányába gyorsult fel versenyautókat megszégyenítő sebességgel. – Fogd a kezét rendesen! – rivalltTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ami elveszett: a három diófa a ház előtt, és ágaik közt az ég. A madár betörte ablak párkányán a barna tollpihék. A kerítés ázott-szürke lécei, s ahogy a nagy biciklit betolja apánk, és az ebédet kérdezi. A kék falon (vagy zöld? türkiz?) a csillám! A Bognárék fekete kutyája! Ma isTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Kővel zsebemben Folyton megbotlok benned, hiába koptattalak kerekre, hosszú évek alatt, mint egy követ. Mélyen a ruhámba rejtelek magam elől, pedig, ha megtalálnálak, talán már eldobni sem tudnálak. Bal oldalamra sántítok miattad, lehúzod a zsebem. Nehéz terheddel a sivatagban nagy köröket járok. Már ismerős minden bucka és oázis. A karavánokTovább…