On:
In: Szépirodalom, Vers

(Hawk Roosting) Az erdő tetején ülök, szemem behunyva. Tétlenség, semmi megtévesztő álom horgas fejem s horgas lábam között: vagy alva próbálok el remek gyilkolást s evést. A magas fák kényelme! A forrongó levegő és a napsugár kedvemet keresi; és a föld arca fölfelé néz, hogy végigkutassam. Lábaim rákulcsolódnak a görcsösTovább…