On:
In: Próza, Szépirodalom

– „Téged mindenki elhagyott, csak én tartottam ki” – arcod ilyenkor márványszín, alján két él fut egymás felé rézsút, szemed megnő, árnyék kúszik ki belőle, s szétterül – „Vannak barátaim, volt lánybúcsúm” – szavaid, mint gumilabdák keményen pattannak az albérlet felpúposodott padlóján, s mert léteznek, elhajolni előlük nem szabad TalánTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Megismeretség Hitte: ismerte. Megismerte, s már tudta: sosem ismerte. * Talányos tudatlanság Még hiszem, hogy van, mondta, majd hozzátette: már tudom, hogy nincs. * Milliárdéves semmiség A semmit tudni: hogy előtte, utána, és ami közben. * Cigivég Sasként köröz, és kitartóan várja az eldobott csikket. * Vénség Arcán mély ráncokTovább…