On:
In: Szépirodalom, Vers

Szeretem, ha úgy mész el, mintha tényleg elhagynál. A bőröndöd a szekrény tetején veled együtt elmegy, kiüvölti magából saját ürességét, remeg az ismeretlen állat bőre, amit már rég nem visel semmilyen állat, remeg a semmi ruhája. Újra és újra elmész, mintha tényleg elhagynál, és az emléked után a hiányod ésTovább…