Nincs idő és tér nincs jó és rossz Úgy kell látni a dolgokat ahogyan vannak megfigyelni a dolgokat ahogyan vannak és hagyni mindent ahogyan megy Ha valami eszetekbe jut hagyjátok jönni és menni A hullámok: a víz gyakorlata Lélegzésetekre kell összpontosítani a helyes tartásban nagy tiszta erőfeszítéssel Ez az útTovább…
Nádasdy Ádámnak Elég nehéz itt, azt hiszem, szeretni, bármit tehetünk, csak rosszul sül el, egymásnak nincsen megteremtve senki, kérdésre kérdés, meg sosem felel. Elég nehéz, a napok jönnek sorra, bár akad néha, aki megsegít, ki szorongásod egy-egy verssel oldja, ha nem tudsz élni-halni mégse itt. Elég, nehéz. Tápászkodsz, dőlsz,Tovább…
Kaü-paü-po! Gyere, játsszunk! Rengeteg papírom van, bankjegyek, szerződések, rendeletek, és behívóparancs. Az olló elvágja a papírt. Kaü-paü-po! Ide nézz! Mennyi egyenruha, felvarróval, kitüntetéssel, terepszínben, és zsebek a lőszernek. A papír becsomagolja a követ. Kaü-paü-po! Halj meg hát értem! Égj el, robbanj fel, pusztulj rútul, vagy menekülj máshová. Elég! – mondtaTovább…
(Gondolatok egy íróról, aki elsősorban ember, aki mer hibázni, és nem sírni felette, hogy Úristen, most mi lesz.) A Kelet és Nyugat közti eszmecsere első, széles körben népszerűvé vált képviselője kétségtelenül a kínai Lin Jü-tang volt. Attól kezdve, hogy 1935-ben a Mi kínaiak című könyvével felkerült a New York TimesTovább…
Nádasdy Ádámnak Elég nehéz itt, azt hiszem, szeretni, bármit tehetünk, csak rosszul sül el, egymásnak nincsen megteremtve senki, kérdésre kérdés meg sosem felel. Elég nehéz, a napok jönnek sorra, bár akad néha, aki megsegít, ki szorongásod egy-egy verssel oldja, ha nem tudsz élni-halni mégse itt. Elég nehéz. Tápászkodsz, dőlsz, kapaszkodsz,Tovább…
mint ujjaid között a homok peregnek a percek s perceg szúként felfalva a pillanatokat míg véget nem ér egy falat kenyér csak kegyelem tettek nélküli önzés hogy álmod ne kísértse kimondatlan a „mea culpa” templomod hideg csendjét megzavarva a lépéskényszer nem szabadság a fal is túl közel hol minden kimondatlanTovább…
„Apu, te ugye tudsz varázsolni?” – kérdezte kislányom lefekvés előtt. „Persze.” – feleltem, hiszen mi mást felelhettem volna. „Adsz nekem is a varázserődből?” Adtam hát. De csakis jó célra. Reggel az autóban eszébe jutott, megkérdezte, mit varázsoljon nekem. Eléggé siettünk, de lassítottam, mert szokásunk egy ideje, hogy a visszapillantó tükörbenTovább…