Megfagyott köpés az utca kövén, sárga kutyaüzenet egy lámpaoszlopon. Süvít a reggeli szél. A villamos szótlan embereinek arcára kuporodik a magány, miközben odafenn isten angyalokat rajzol mennyei íróasztalán. Egy kapualjból halott, már kihűlt ember lába nyúlik a járdára. Fintorogva lépnek át rajta, akár a köpeten, és a test, mit tegnapTovább…

Ma kora reggel, szinte még hajnali csendben, madarak trillázása ébresztett fel. Álltam a nyitott ablak alkotta fénysáv négyszögében, megbabonázva néztem, amint lassacskán megvirrad. A fátyolos, szűrt fényben hallgattam a különös rendben felhangzó madáréneket. Mióta a járvány korlátai közé szorítva élek, mintha sokkal jobban hallanám, mit zsong, dalol, énekel a természet.Tovább…