Nem löktek le a mozgólépcsőn. Ma sem. Pedig megtehették volna. Magányos nő, sok csomag, jó mulatság, férfimunka. Az áruházban is udvariasan szóltak: mutassa be, kérem, a máshol vásárolt árukat. És én bemutattam. Boldogan és udvariasan. Hisz akár meg is korbácsolhattak volna. Pofon, terpeszállás, gulág, anyámkínja. Mivel ilyen rendesek velem, nemTovább…

ha a hold eltűnik az égről hogy elemet cseréljen magában és régen nem lesz áram se már csak a szintén letűnt emberek élnek a félelmetes éjben ott a teljes sötétségben végül lehiggad majd az összes minden és kitör a lelkivilágbéke és ránk tör a nagy-nagy nyugalom végre a túlvilágon innenTovább…

Az ember egyszer csak magára marad, ahogy elindult, amikor elszakadt. Az út végére is ugyanúgy ér. Elpattan valami. Talán egy ér. Az idő és tér ott elveszett. Már nem kergeti a felleget. Az avar lehet oly hangtalan, ha hűvös ősszel betakar, s ahogy alatta bomlik az élet nyűtt sejtekből ismétTovább…

Mondod a magadét   Saját hangod is furcsán, idegenül cseng füledben, mintha ablak mögül jönne, és csak indulatod világolna át rajta. Az értelem csatornái mind bedugultak. Szád csupa ítélet, ahány szó, annyi jaj, titok, láncára fűzött baj, csattanó tenyér, méregfiola, tűnt álom, tűszúrás, izgalom, villámló fájdalom. Mint egy fulladásig visszanyeltTovább…