Színes a hajnali égbolt, távol a szél neki hódolt, ím az idő kerekén: csorba a nyár erején. Festi a kinti világot, törli a képtelen álmot, csillog a domb tetején, sárgul a fákon a fény. Itt az a perc, ami némán átsuhan emberi arcán, észre se’ venni: a mult gondjaitól szabadult!Tovább…

  A tegnapok ladikja úgy úszott el, hogy nem bántam csak álltam a parton egy nagy fűzfa alatt üres kezekkel. Mert mindent benne hagytam nem tartottam magamban semmit sem. S a pillanat az időt úgy térbe hajlította, hogy hirtelen átlapozott és csenddé lett emléke. Számolatlan lépcsők hoztak ropogó térdeken, vagyTovább…