On:
In: Szépirodalom, Vers

Aládúcolva az ég is. Szerelemtől másnaposan, véreres szemekkel ébredünk. Nehezen tisztulnak szavaink. Az eldobott kések eltévednek, reménykedünk, hogy nem fordulnak meg. Izmos kezek tartják az eget, erősnek mutatkozunk, mint nagyapánk rózsagyökér pipája, amely túlélte a lovasszekér kerekének zökkenését. Ilyenkor az ember hazájáról próbál motyogni valami hamisnak tűnő dicshimnuszt, aztán csakTovább…