On:
In: Próza, Szépirodalom

A konyha megkopott kövén óriási csattanással ezernyi darabra tört a bögre, papucsára és nadrágja szárára is felfröccsent a forró tea, a bögre fülét azonban még mindig göcsörtös ujjai között szorongatta. – Egyszer elválik minden – dünnyögte fejcsóválva. – Ma én ezt már fel nem takarítom, holnapig senkit sem zavar –Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

nélküled éltem én sokáig és most is az életbenmaradásom záloga hogy még gondolhatok rád éjjelente de butaság ez hiszen veled szürkeség lenne a szivárványpillanat is jó így hogy tudom -arcod imádva- hol a helyem dédelgethetem ócska egyszerű vágyam és azt is tudhatom ha netán felpillantva keresem nem kell már csalódnomTovább…