Ma is a hajnal álmatlan foglya lettem, mit a tegnapból temetni kellett, azt mostanra eltemettem. Valahol egy óra ketyeg – magában beszél az idő – kint vacogva ruhát vált az ég, elkékült lábán vérvörös a cipő. Lám, itt egy új nap megint, tán új pokol, tán új csoda, szűkszavú imákatTovább…
Uram, ki egybekapcsolsz eget és földet, hajnalban és alkonyattájt nem felejted el sámlira állva kicserélni a kiégett égitesteket, ki párosával egybehegeszted az emberfia száját, hogy addig se beszéljenek a világ kárára, hogy teljesen átadva magát ne csak elvenni, markolni akarjon mindkettő, ki forgószelet költöztetsz minden bimbóba, hogy virágba borulva úgyTovább…
Az Ácsék házában találkoztunk először, hangos ünnepi parti volt, langyos május. Egész ott töltött idő alatt hozzád indultam, mégis valami mindig elém állt, ember, asztal, szék, gyávaság, zivatar. –Nyár Akkor pont jó volt hozzánk az idő, világos estén, nyár születőben, érezni lehetett az akác émelyítő illatát. Nagyjából százhúsz szempár figyelt,Tovább…