Olvadás Mi más jöhet a tél után mint a végérvényes búcsúzás ha már a hóember sárgarépa-orrán is örök nyomot hagy a csapodár téltündér egy különös délután és csupán a könny marad a hűvös hiány a csalódás a veszteség nyomán; ez már nem az a szikrázó varázs nem szerelem legfeljebb végsőTovább…
Ajándéknak érzem Ajándéknak érzem, hogy itt lehettem, ki szeretett, azt magamként szerettem, fogékony voltam a szelídre, jóra, hajlottam békén az emberi szóra, amíg mások az életemre törtek, én csöndben akartam látszani többnek, vigyáztam, mást semmivel sose sértsek, és senkit nem tekintettem cselédnek, nem szolgáltam ügybuzgón aljasoknak, s bántott: az emberTovább…
Nyáresti éjben alszik a túlpart: távoli, kéklő ormokba olvadt. Csönd tenyerében hallgat a sóhaj, bíboros álom árnyakra fényt varr. Rendez az Isten vágyat és vétket, összerak vérző törtből – egészet. *Első közlésTovább…
Válogatott versek. Szerzői kiadás, 2009 Érdekes világba vezetnek Dudás Sándor versei. Olyan világról lebbentik fel a fátylat, melyet mi – átlagemberek – csak hírből ismerünk. A hallássérültek világába. Dudás Sándor kemény, egyenes jellem, soha nem sajnáltatja magát. Verseire mégis valami különlegesen lágy líraiság jellemző, a beléjük kódolt dallamossággal vibráló világot tárnakTovább…