Anyám járását idézi a május: körötte kék virágok ringanak, talpa alá fűszálak simulnak, s a búzakalászok fejüket leszegik, amerre árnya hangtalan’ halad. Kapaszkodnék köténye fodrába, barázdát simít’nék lábai elé, harmatot hintenék földjére a kertben, ne fáradjon, szegény, ha szikes rögre lép. Szelídíteném a szúrós bokrokat, meg ne karcolják szép, fáradtTovább…

Ár parttalan tér ömlik a szél a lomb szuszog dobog ragyog most cseppfolyós a mérhető locsog a most hunyt szem mögött a lomb mozog forog lobog és kavarog sodor a szél locsog susog kimos a most ahogy a boldog álom old fel hogy ne legyél   Szirom Örökké itt, aTovább…