„Ez itten, egy halászlé!” Talán a nagy, Csukásé… Hiszi Ő, de kapja, Neje! Belsőségekkel van tele… Jó étvágyat! J Egy sietős reggelen írtam ezt a pár sort, mielőtt kaputok kilincsére akasztottam a szatyrot, benne az előző este főzött balatoni halászlével, amit Feleséged rendelt tőlem viccből, de én komolyan vettem! ATovább…

Így is lehet…. Ott ül. Magában, csendben a járdán. Fedetlen fővel, kalaptalan. Szemében mosoly, előtte árván, apróra váró kalapja van. Mellette papír, rá mottója írva : „Adtok nevetve, adhattok sírva. Lesz majd helyetek, ha mellém kerültök, kanalam már van, most villára gyűjtök. „ * Lépésenként Én nem. Te sem. MárTovább…