Titok Amikor nevetsz, szabad vagy. Szállsz, repülsz, mint a sólyom, könnyedén, cikázva, nem gondolsz az élet ezernyi bajára, ilyenkor mindent eltüntet, vagy megszépít a távolság, nem számít a butaság, az álnokság. Amikor nevetsz, oldalra hajtod a fejed, öntudatlanul is kezemre teszed kezed, ajkad remeg, boldogság-ráncok íveket rajzolnak arcodon, öröm-sziporkák futnakTovább…
Együtt Csókod csattan a csendben, Csillagok illata cseppen, Pillád ajtaja rebben, Villan a vágy a szemedben. Ajkad ajkamon támad, Ízed meglepi számat, Szökken, illan a bánat, Fény keríti be az ágyat. Bőröd izzik a vágytól, Messze repülsz a szobától, Röppen a kín fel az égre, Szellememet megigézve. Dallam lobban aTovább…
Reggel Reggel, ahogy belerohantam a párás, fakó, ébredező tájba, felhorkant bennem az ölelés vágya, magamhoz akartalak szorítani, a vadvirágos mező-ágyra szerelmet borítani, összenőni veled, ahogy szavak nőnek össze mondatokká, ahogy vagonok nőnek össze vonatokká, inda-karjaid között pihenetlenül vágy-szomjamat oltani leplezetlenül. *** Amerika Néha, néha, ha elfelejted fegyelmezni magad, amikor jelenlétemTovább…
A világ végéig… Elvinnélek egy lakatlan szigetre, Vagy elmennék veled Tibetbe, Elhajóznánk az óceán közepére, Vagy felmásznánk a Világ Tetejére. Szedek neked ezerszín virágot, Elfelejtjük az egész világot, A parton egymásban elmerülhetünk, S éjjel-nappal szerelmeskedhetünk. Vagy vad hegyek hósapkáit nézzük, Alanti múltunk szálait széttépjük, Átölelve egymást szárnyalunk az égig, SzeretkezünkTovább…
Antinómiák Meghaltam már, de létezem. Jóllakattál, mégis éhezem. Megbízom benned féltékenyen. Türelmetlen vagyok türelmesen. Jelentéktelen tárgyak fontossá váltak. Magamba nézek és téged látlak. * Rét(eg)ek 1. Legyőzlek most… De nem. Nem akarok diadalt aratni. Meggyőzlek most… Ezt sem. Nem akarok tovább tanítani. Ha Te erre vársz, akkor hiába pazaroljuk egymásraTovább…
Újévköszöntő Mögöttünk ismét egy év, mely eljátszotta kiosztott szerepét. Utolsó másodpercével elenyészett a semmibe, s szétfoszlott vele életünk, múltunk egy soha már vissza nem térő, megismételhetetlen szelete. Úgy indult, mint más évek: hideg napok, kemények, majd ránk köszönt a tavasz, türelmetlen várva a rázuhanó, forró nyarat. Peregtek a napok, hónapok,Tovább…
A csatavesztés ünnepe A percek, az órák, a napok meg-megállva vánszorogtak, ráérősen csoszogtak. Az Idő kárörömmel incselkedett velem, fricskázott, hitegetett, s kaján mosollyal nézte, mikor fogy el a türelem. Egy hétig sem bírtam, pedig, istenem, mily elszántan fogadkoztam! Nem tudlak megvonni téged magamtól. Elég egy pillantásod, egy érintésed, egy tervezetlenTovább…
Gyere ide! Nem tudom. Nem tudom, hová lett magabiztosságom, Hengerlő lendületem és higgadtságom. Mi ez a tétovaság? E zaklatott én? Gesztenye-hajad loknijai verdesik a vállad, Szemedben a Tejút végtelen fényeit látom felcsillanni. Pörget, szédít, megsemmisít pillantásod, És mosolyod. Rajtam nevetsz? Tedd! Hisz olyan vagyok, mint egy spicces bohóc, Aki arcáraTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.