A gyerekkor sokszor olyan, mint kabáton a szakadás. Nem gondolunk rá minden nap, de ahogy nő a lyuk, az emlékezetünk egyre gyakrabban kukkant be és néz visszafelé. Ahogy belenézünk, mintha azonnal szépíteni is akarnánk a régmúlt történéseit. Ha néha sikerül átfestés nélkül magunk elé idézni egy képet, rájövünk, hogy nemTovább…
Bocsánat Asszonyom! mondtam, mikor vállaink összeütköztek a tömegben, semmi, mondta, egy hanghatás, arcán röpke pillantás, ami bennem régmúlt emléket idézett. Volt egy lány, egy gyereklány, lehetett tizennégy éves, lófarkas, vagy copfos, már mindegy, de szerelmes, tizenéves. Bátortalanul fogtam meg félve először a kezét, suli után akkor hazafelé. Százszor kerültük megTovább…
Szabadulva Tekerd nyakadra sárga sálad, zsebre tett kézzel nézd a holdat, amint az életedre sápad, s szívedre szenny-időt vakolnak. Dobd a sötétre dúlt kabátod, ne hűljön át, amibe tartasz, kár volna jónak lenni, látod, ha mindent, semmit se akarhatsz. A cipőid felsorakoztak, szarvakat növesztett a kesztyűd; valami titok arra szoktat,Tovább…