fájdalomfa a múltban gyökerező fájdalomfa még mindig lombosodik nem szárad ki könnyem még keresem minden lehetséges között azt az egyetlen mondatot ami érvényes rám még kerekítem a történetem ne lógjanak ki a szálak még dolgozom az életemen nézzen ki valahogy de egyre több halál van bennem kevesebb lázadás a belenyugvásTovább…

Leporoltam jó néhány régi könyvet, egy eldugott szobazugból kerültek elő. Valójában nem is régi, hanem csupán rég nem használt könyvekről van szó. Legalább tíz éve nem nyúltam hozzájuk. Az idő gyorsan elszállt felettük, nagyon is gyorsan. Miközben nedves ronggyal törölgettem a kisebb-nagyobb köteteket, valamiképp átváltoztak a kezemben, újra fiatalok, újraTovább…

Félek. Mióta bejöttek szobámba melegedni a fák, szűkösen vagyunk. Bizalmatlanul pislogtak rám: vajon miféle szerzet lehetek én? Minek ez a sok láb, kéz, miért a csillogó szemek és hogyhogy nem zöld a hajam? Megkóstolták a vacsorámat és fanyalogtak, belelapoztak könyveimbe és megsajnáltak. Ágyamtól görcs állt derekukba, és a postás motorjaTovább…