On:
In: Szépirodalom, Vers

Megfagyott köpés az utca kövén, sárga kutyaüzenet egy lámpaoszlopon. Süvít a reggeli szél. A villamos szótlan embereinek arcára kuporodik a magány, miközben odafenn isten angyalokat rajzol mennyei íróasztalán. Egy kapualjból halott, már kihűlt ember lába nyúlik a járdára. Fintorogva lépnek át rajta, akár a köpeten, és a test, mit tegnapTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ott, fenn a hegyen, a kacskaringós ösvény végén megszűnik a hang. Elfogy a fény, és te megállsz. Sötét van. Azt hiszed, ez már a te némaságod, és mégis valami robajt hallasz: talán meteoritok húznak el fejed felett, talán csak a gondolataid távoznak, talán te magad távozol. Akárhogyan is, a pillanattörtTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Röfögtem. Magzati pózban, bal oldalamon, felhúzott térddel feküdtem egy ágyon, és röfögtem. A folyosón arcnélküli emberek; ráncba zsugorodott életek, bőr alá szorult izmok, inak, csontok, erek, lélek-kilövésre készülő porhüvelyek. Betegek. Harapjon rá arra a csőre, utasított a doktornő, és én ráharaptam. Lazítson, kérte, de lazítani sehogy sem tudtam, csak röfögtem,Tovább…