On:
In: Szépirodalom, Vers

A csatavesztés ünnepe A percek, az órák, a napok meg-megállva vánszorogtak, ráérősen csoszogtak. Az Idő kárörömmel incselkedett velem, fricskázott, hitegetett, s kaján mosollyal nézte, mikor fogy el a türelem. Egy hétig sem bírtam, pedig, istenem, mily elszántan fogadkoztam! Nem tudlak megvonni téged magamtól. Elég egy pillantásod, egy érintésed, egy tervezetlenTovább…