On:
In: Szépirodalom, Vers

adj Uram szabad teret ahol a bőven termő Édent meg lehet találni egy viharok nélküli derűs délutánt aminek fényénél olvasni lehet zsenik könyveit és csendben ülhetünk a fodrozódó madárszóban engedd belehelnünk a helyet hogy otthonos legyen és megkössünk benne ahogy kiásott alapban a beton hallhassuk miként süvít fejünk felett pokolgépekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

milyen könnyelműen léptél ki a kertből, ahol oly sok csókunk megesett. a csöndben leomlott a nyár fala, akár a szavak, amiket valaha kimondtál. csupán a madaraknak hagyott gyümölcsök értek tovább a zizzenő lombban. irányt váltott a nyelv, amit beszéltünk – akár a víz szomjúságod emlékezetében édesen – meglepően fejtette felTovább…