On:
In: Szépirodalom, Vers

Aranyló lélekecseteddel 1 Ne fess elém boldogabb álmokat, koldulni indult a vak képzelet, hiány-szülte, dühöngő átkokat ne dajkáljon megértő, két kezed. Ne mondd, hogy minden télre jő tavasz, ha hervatagon halódik a táj, hűlő szívemre emlékhó havaz, zúzmarát visel a nyár-itta báj. Hol van a hit, mely fáklyaként lángolt, sTovább…