Albert Zsolt versei
2024-09-30
Aranyhályog Megtalált az ősz és messze visz, de az eső függönyén át látni még. Izzó bokrok, koronák vén istenét és költözők ázott szárnyait. Fák merülnek, felszállnak újra, az évszakok rozsdás hajói. Ledobott ruhák levéldíszlete, csak csontváza marad a tájnak. A szeptember beszökött, sétál, utcákra adja arcait. Nincs pulzus a falban,Tovább…