Áradás Patakok eredtek ott, ahol felhorzsoltál, mondtam, hogy ez lesz, de ne bánd!, a víz most duzzad és benépesedik, s a kövek, melyek talán öröktől erre vártak, átfordulnak az ép bőr alatt. Nincs haragom, dolgom van, megtanultam élni az áradásban, meder vagyok, víz és a farönk, amin sós álmaikat ringatjákTovább…

elevenen érzem a Nap felém úszó fonalait az évek tengerén át ma is vakít a fiatal lányalak bolond idegek szilaj villámok cikáznak elő[1]belőlem az ismeretlen hajlatokkal teli táj parancsoló hatása égi keze alá merülök az örök vágyakozás végtelen atomjai siheder-időm sejtjeinek villanyáramán futnak át a Teremtő ösztöne táplálja ontja elémTovább…