On:
In: Szépirodalom, Vers

Édesanyám, tudom, mindig jót akartál nekem. Mióta elmentél árva lettem, gyökértelen. Te már, égi réten gyüjtöd csokorba emlékeid, mindent feledve, életed fájdalmát, könnyeid. De itt maradtam én, és az összetört szívem, lelkem. Foltoztam, ragasztottam, és sós könnyem csak nyeltem. Mély űrt hagytál magad után, még feldereng arcod. Látom, foszló kontúrjaid,Tovább…