Így a negyven éven túl – akarva, akaratlan – mindenre felkészülvén: csak magamra maradtam. A mások végignézett vacogó kínja után én is várhatom már egy koszos ambulancián a tán sejtelmes nézést, további kivizsgálást, a mindig-csillapítva is feltörő-pangó lázt. Mert mind elszólíttatunk: fontos itt ez a világ. És mert nem lehetTovább…