Akár a kék Akár a kék. A folttalan, derült. A fény vak tágassága. Nem a szem. Nem éles fény, nem részvét, nem az élés forró, kavargó, folyton újuló sebei, tüze, vergődése: nem. A lélegzet a fatetők felett. Nem-nézve nézni. Tisztán, mint az ég. Születésnapi vers Leányvári Enikőnek Száll aTovább…
Én mindig csak túlélni akartam… Feledni hátrahagyott gyermekkorom magányba nyomorult csendjét, letenni a gyökértelenség nehéz keresztjét, s hinni, hogy a szépség – mint angyali tükörkép – kívülről sosem látható, hisz’ az bennünk ragyog. Még felderengnek a régi reggelek, mikor zöld csempés, steril szobám rácsos ágyában kikötve, sebektől szenvedek, s arrólTovább…
Minden akarat kérdése – mondta az apám. Örökké akarok élni – mondtam én. A kivétel erősíti a szabályt – mondta az apám –, az élet és a halál nem akarat kérdése, de az újszülött már akar élni, és a matróna, meg a matuzsálem még akar élni. Az örökkére alkalmatlanok vagyunk.Tovább…