On:
In: Szépirodalom, Vers

A tudás fájáról nem eszem, magokat csipegetek, apránként tanulom harapni a gyümölcsöt, a belseje ismeretlen, idővel kiteljesedem, virágaim nyílnak, szirmok és levelek, gyökerem mint a szilfa, ágaskodom zöld lombok fölé, fényt iszom, tónusaim tágulnak, cseppenként hullok vissza, miközben megismerem a hegyet és a folyót, a vizek forrását örökre keresem, azTovább…