On:
In: Szépirodalom, Vers

akárki vagy rohadj meg ezt köpte oda valaki a lefestetlen ablaktalan ajtó mögül a kopogtatásomra a melléklépcsőházi lakásban a szigony utcában ezerkilencszáz- kilencvenháromban. a józan ész azt súgta szaladjak az ösztönöm nem engedte az újabb kopogtatásra kicsoszogott egy öregasszony ami meglepett mert férfire tippeltem enyhülten nézett rám és behívott csakTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szeretek az ablakban ülni, keretet kap a káosz, és vajon lehetne-e ennél több közöm a világhoz, egy ablaktalan érában, hol egy-egy falhoz tapadunk, – mint a vérrögök a vénában – és csak néhány bátor van, aki nem retteg lebontani, ki képes saját igazságát téglánként kimondani.Tovább…