Khatia Buniatishvili játssza Erik Satie „Gymnopédie No.1” c. művét az új, „Labyrinth” című albumáról.
https://www.youtube.com/watch?v=TL0xzp4zzBE…
(3’:24”)
Néhány hozzászólás e zene-klip alatt:
„Khatia egy interjúban elmondta, hogy ha nem élte volna át az élet és a zene sötét oldalát, és nem fedezte volna fel a végleteket, akkor soha nem értette volna meg, milyen szép ez az egyszerű zene. Ez azt jelenti, hogy ennyi év erőfeszítésére volt szükség egy olyan egyszerű darab eljátszásához, mint ez a varázslatosan erős, érzéki és gyönyörű muzsika.”
Jina
„Valahányszor meghallom ezt a darabot, vagy magam játszom, az értelmezése egy kicsit más. Még akkor is, amikor más-más napon játszom. Megjelenik a lelki szemeim előtt az elképzelt Párizs 1900-1910 között, egy borús, felhős napon, halványszürke égbolttal. Finoman zuhogó eső kopogtat a tetőkön. Látom, ahogy kocsik haladnak az utcákon, ahogy az emberek áthaladnak a városon. Egy fiatal, jól öltözött, nemrég óta jegyes pár ül egy kávézóban, és az Eiffel-toronyra néz, és némán, álmélkodva kávézik és süteményt eszik, miközben gondolataik valami egzotikus helyre vándorolnak. Ahogy mindketten előre néznek, elképzelik, mi vár rájuk közös kalandjuk során. Egy másik pár, egy nő, hosszú mentazöld ruhával és hozzáillő színű esernyővel, férjével sétál, miközben fiuk kezét fogja, és a Notre-Dame felé tart. A háttérben egy csinosan öltözött idősebb hölgy ül ugyanabban a kávézóban, mint a fiatal pár, könyvvel a kezében teát szürcsölgetve, miközben lopva nézi a tornyot és az ifjú párt.”
TroubadorPoet
„Amikor meghallom ezt a dalt, eszembe jut, milyen egyszerű volt az életem korábban gyerekként. Annyi bajom volt, de legalább volt anyám. Nagyon hiányzik. Nagyon fáj, amikor meghallom ezt a dalt”
Molly Cruzz
https://www.youtube.com/watch?v=TL0xzp4zzBE…
*
Gnossiennes 1-6.
A zongoránál: Körmendi Klára; Piano Works c. lemez (válogatás); 1989.
(14’:30”)
Je te veux/Akarlak
https://www.youtube.com/watch?v=wbT9DeULzU4…
(4’:21”)
Pièces Froides/Hideg darabok – (Airs À Faire Fuir; Danses De Travers)
– A zongoránál: Reinbert De Leeuw
https://www.youtube.com/watch?v=MPz4WElbtZI…
(14’:29”)
Gymnopédies and Gnossiennes – Once Upon a Time in Paris/Egyszer volt, hol nem volt, Párizsban
(3 óra)
*
Éric-Alfred-Leslie Satie (Honfleur, 1866. május 17. – Párizs, 1925. július 1.) francia zeneszerző és zongorista.
Erik Satie négyéves korában az alsó-normandiai Honfleur városkából Párizsba költözött a családjával, mert édesapja, Alfred Satie a fővárosban kapott fordítói állást. 1872-ben anyja, Jane Leslie Anton halála után öccsével, Conraddal visszaköltöztek Honfleurbe az apai nagyszülőkhöz. Erik ott kapta az első zeneórákat a helyi orgonistától. Miután 1878-ban nagyanyja elhunyt, öccsével ismét apjukhoz kerültek, aki kicsivel később feleségül vett egy zongoratanárnőt. Az 1880-as évek elejétől az apa szalonzenei művek kiadásából élt, amelyeket – többek közt – maga, illetve felesége írt.
1879-ben Satie-t felvették a párizsi Konzervatóriumba, de hamarosan tehetségtelenként könyvelték el a tanárai. Hazaküldése után két és fél évvel, 1885 végén vették vissza a Conservatoire-ba, de nem tudott a korábbinál kedvezőbb elbírálást elérni a tanárainál, így egy év múlva katonai szolgálatba szegődött. Ez nem tartott túl soká, néhány hét múlva némi csalással megszabadult a hadseregtől.
Nevét első szerzeményeitől, 1884-től Erikként használta.
1887-ben elköltözött otthonról, és kivett egy lakást a Montmartre-on. Itt kezdődött hosszan tartó barátsága a párizsi művészvilág olyan ismert alakjaival, mint Stéphane Mallarmé vagy Paul Verlaine. Ekkortájt jelentek meg apja kiadásában az első szerzeményei. Gyorsan beilleszkedett a Le Chat Noir (a Fekete Macska) Café kabaré művészközösségébe, és megkezdte a Gymnopédies kiadását, amelyet hasonló jellegű művek (Ogives, Gnossiennes stb.) követtek. 1890-ben kisebb lakásba költözött, a rue Cortot 6. alá, és mind több időt töltött a Le Chat Noirban, ahol barátságot kötött Claude Debussyvel is. 1891-re mindketten a „Sar” Joséphin Péladan vezette A Templom és a Grál Katolikus Rózsakeresztes Rendje tagjai. Satie a Rend hivatalos zeneszerzője és kapellmeistere lett, aminek a „Salut Drapeau!”, „Le Fils des étoiles” és „Sonneries de la Rose+Croix” műveit köszönhetjük.
1892 közepére megszülettek a maga alkotta zeneszerzői módszertan első darabjai („Fête donnée par des Chevaliers Normands en l’Honneur d’une jeune Demoiselle”), kísérőzenét írt egy pikareszk, ezoterikus darabhoz (a két „Préludes du Nazaréen”), útjára bocsátotta az első álhírét (a „Le Bâtard de Tristan” című anti-wagneriánus, valószínűleg soha meg nem írt darabjának premierjéről).
Szakított Péladannal, s az őszt már az Uspud projektben, a „keresztény balettben” kezdte, együttműködve Contamine de Latourral. A „Chat Noir” és a Miguel Utrillo-féle „Auberge du Clou” törzsközönségének biztatására egy promóciós kiadványt készített, amely egy új ezoterikus szekta szórólapjának tűnhet.
1893 elején Satie szerelmi kapcsolatba került Miguel Utrillo régi művészbarátjával, Suzanne Valadonnal, az egykori artistával, festőmodellel, később festőművésszel (1865–1938). Valadon nemsokára Satie mellé költözött a Rue Cortot-ra. A szerelmes bohém az első együtt töltött éjszaka után megkérte Valadon kezét. Szenvedélyes feljegyzéseket írt az ő kis „Biqui”-jéről, „lényének egészéről, gyönyörű szeméről, finom kezéről és pici lábairól”, de sosem házasodtak össze. Valadon megfestette Satie portréját, neki ajándékozta, majd fél év után lelépett, összetört szívet hagyva maga mögött. Kapcsolatuk idején írta Satie a „Danses Gothiques”-ot, egyfajta imádságként a lelki békéje visszanyeréséért. Úgy tűnik, Valadon volt a művész egész életének egyetlen szerelme…
Satie ez évben ismerte meg Maurice Ravelt. Zenéjének hatása megfigyelhető a fiatal Ravel első műveiben.
Folytatás itt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Erik_Satie
*
Kimerítő életrajz itt, „gigatos”-tól:
https://www.trenfo.com/hu/tortenelem/eletrajzok/erik-satie-8
Illusztráció: Ramon Casas i Carbó (1866–1932): A bohém, 1891 – Erik Satie portréja