madár a zsákban
csőre tátva
miért és hová viszem
csak tétova érzet
vinném mintha vágni
de szomjazik – látni
csőrén és nyelvén a port –
tenyeremből itatom
egy ház előtt néhány
harisnya szárad léhán
leng a szélben
– jó lesz rám éppen
szól a madár
lányként néz rám
rendben van ráadom
lélegzetért kapkodok
megértem hirtelen
apja megette
volna még ez este
ha madár ha ember
az idő és a vér
nem szűnő éh
eléli a rettentő apát
hát nem engedtem át
a madárban élő lányt
felékesítve már
útjára küldtem
hogy még éljen
*
most masszaéjben ébren
ráz és rángat a testem
kiről azt hittem madár
kiről azt hittem lány
királynő ma már
elemészt a szomj
árnyéka éjen rám ront
s lélegzetért kapkodok
belőlem szívta életét
én a por ő a vér
ő lett a rettentő anya
feléledt benne a holt apa
©Kovács Emil Lajos: Kavargók