Gyerekként az arculcsapások,
minden bántások nyomán
fakadnak fekete gyöngyökbe
zárt fájdalmak,
keringenek az idegpályákon
láthatatlan,
és a hallgatás sodorja tovább.
Míg egyszer megnyílik a szó
és már tudja,
nem azt gyűlöli, aki bántotta,
hanem azt, aki nem védte meg.
Azóta ismeri a magányt.
©Petőcz András – Kassák