hiányod hideg szélként
csapott csukott ajtók elé
aztán mozdulataimnak
elveszett a súlya
a híg csend körbetekert
szédülten néztem
hiányod meteorkráterét
magam voltam
és külön élt
bennem bánat-magam
beteged voltam és
nem tudtam gyógyítani magam
forgattam kezemben bánat-köveim
elemeztem
de ismeretlenebb volt mint
a hold-kő
és hiába kutattam a
periódusos táblán az
elemeket
ott sem voltak meg
fényévekig tartott
míg leváltak rólam
a bánat-kövek
és keringeni kezdtek körülöttem
a híg csendben
mint ismeretlen kisbolygók
a rideg űrben
lllusztráció: Kerekes István fotográfiája