Eltévelyedten
Mások kimondott szavaiban
Sápadtan és elesetten,
Érthetetlen
Hihetetlen,
Ne hidd mi történt, mások
Szenvedésében
Találod magad,
Eltévelyedten
Vétkes bűneidben
Az árnyékká változó fényben
Magadra húzott lepel
A végtelenben
Belehajszoltan
A kőszivűek rangkórságába
Egyedül maradsz magad
Az „álom” büszkeségben
Az elhaló nappal múlsz el
Az éjszaka szárnyain
A szótlanok néma szava leszel
Csended akkordjain
De már hallod a szót,
Mely tőled még távoli
Ám lelked már tüzet fog, s repítik
A változás szelén éjed szárnyai
Nincs több tévelygésed
Gyengén, s kimerülten
Nincs több félrecsúszás
Bensőd jéghegyében
Hisz csak egy Világ van,
Mi részünk, miénk; közös kincsünk
Így feladatunk az is, hogy többé
Benne el ne tévelyedjűnk