most
avult árnyak bolyonganak
fejed felett
smirgli bársonyával
etetnek kíméletet
s te folyamatosan nyeled
keservedet
bensődet hideg rázza
bomlik a felépítmény
koordinátát vált a váza
dönteni fáj
gubancolódnak az illatok
széna vagy szalma
választását etikátlan gúzsba
kényszerítik
csalódott csontra fogyott
gondolataid
„magad uram” asztalra
holtan kiterítik
galamb csőrében olajág
te fested képzeletre
nemesen egyszerű lenne
nevetve szaladni el
átugrani éltető semmiségeken
de itt összekulcsolt ujjak közt
templomok csendjében
csorog a végtelen
lélekőr nincs sehol
igazából birkákat terelget
a végeken
©Nágel Kornél grafikusművész alkotása