Most is együtt nézzük a Jézus életét,
akkora vagyok, mint Ő a templomban,
a tévében sarus tanítványok, egyszerű arcú emberek,
ég felé kitárt karok, melyek Istenért nyúlnak,
de nem érik el. Elérhetetlen.
Néró bekukkant a párás ablakon,
hátrahőkölök, a gadarai épp most gyógyult meg, visítanak
a disznók, apám kockás pizsamában int,
Néró szinte berepül a nyíló ajtón, és énekel, akár egy kapatos angyal,
a csillag, a csillag, a csillag, hajtogatja,
és karjaival csapkod, mintha fel akarna szállni,
miközben egy kihűlt csillagszóróval vezényel egy számunkra láthatatlan kórusnak.
A csillag lesz a jel, visítja, és látni kell messziről,
hogy megtalálják a házat.
Nem láttam még ilyet, és éppen szenteste.
A karácsonyfa alá húzódom, a tűlevél böki a hátam,
a kibontott dobozok között füstszagú alak áll, anyám kínálja bejglivel,
apám fut a hóban, hallja a ropogást, de most nem puskából jön,
a harangtoronyban megtörli homlokát.
A plafonon árnyékok suhannak,
riadt emberek fejükön vödrökkel,
vagy betlehemesek kucsmában.
A kisbolt kirakatában a felirat: szaloncukor érkezett!
A hóemberek odafagytak, ahová teremtettük őket,
össze se bújhatnak,
fejükről már elvitték a kopott fazekat.
Néró lábán nincsen cipő,
meztelen talpa úgy csattog, mint a libáké,
fehér hálóingében totyog a konyhakövön.
A Dörmögő Dömötörön a kakaóm liba alakú foltot hagyott.
Ez is egy jel, de reggel nem figyeltem.
Anyám előveszi az üveget, amit apám kapott karácsonyra,
az én férjem soha nem iszik, szokta mondani,
csak a vendégek miatt tartjuk, de mikor elmennek,
apám ül helyükre.
Most anyám helyettesíti.
Egyszer majd én fogom.
Néró nem iszik, ő anélkül is mindig vidám, nincs főnöke,
a szaloncukrokat szedi a fáról,
mákos fogai közé tömi,
két marokkal szüretel, mint húgommal szoktuk a cseresznyét,
az üres papírt szerteszét pöcköli,
holott mi fent szoktuk hagyni a fán,
úgy rohangál fel-alá, mintha égne a ház.
Kabát nélkül megyek ki az udvarra,
akkora a fényesség, mint Betlehemnek mezejében régen,
a fenyő havas csúcsán piheg egy csillag,
ég felé tárom a karomat,
lábujjhegyre állok.
Elérem.
©Varga Ágota fotográfiája