Nászta Katalin: Csak átszaladt

Szembefut velem az ősz,
sárga, rozsdabarna, rőt.
Nem futok előle, engedem
jöjjön közelebb, ha ez a dolga.

Most én futok előle, vagy ő szalad?

A vonat megfordult, biztos.
Távolodunk. Ki jön, ki megy.
Az úton. Mert csak az út halad.
Helyet cserélünk. Ami kövér volt
soványra apad.

Túl lennénk rajta, úgy ment el,
alig volt itt, csak átszaladt.
Már tavaszodik, állapítom meg.
Bújnak virágok, rügy is fakad.
Böjtje lesz, mondja előre
öreg tapasztalat.

Mit érünk vele. Megyünk
amerre az a part szakad.
Mindig szakad, nem hagyja abba.

Lehet, idén is rögtön nyár lesz
forróbb, mint tavaly. Esőtlen, száraz.

 

©Szendrei Judit bélyegművész alkotása