Igazán erős majd akkor leszel,
ha iga rúdja reped hátadon,
a kínzó fájdalomban könnyezel,
de tovább húzod fáradt lábadon.
A megtépázott idő nyomdokán,
ezernyi feszítő seb, szánalom
rajzolódik megsebzett homlokán,
testén megannyi véres bántalom.
Elnyűtt ruhája rabot hordozott,
betevő falat egy kenyér cafat,
arcán ostor bőre hagyott nyomot.
Először csak egy év, aztán évek,
csörgése a lábakra vert vasnak,
borús életet nevel a rabnak.
*Első közlés
©Kiss Andrea